Pszichés problémák 1. rész

A szenvedélybetegségekről

Alkohol- és drogfüggőség

Az Egészségügyi világszervezet (WHO) leírása alapján minden olyan szer drog, vagy pszichoaktív szer , ami a központi idegrendszer működését befolyásolja (így nem csak a kábítószerek, hanem egyes gyógyszerek, alkohol, nikotin, vagy a koffein is). Fontos tudnivaló, hogy dependencia (függőség) alakulhat ki ezekkel a szerekkel kapcsolatban. A függés lehet testi, vagy lelki. Néhány drog rendszeres használata lelki függőséget okoz (pl. cannabis), másoké lelki és testi függőséget (pl. alkohol, nyugtatók, heroin), más-más időtartam alatt (pl. az alkohol lassabban, a nyugtatók gyorsabban, a heroin nagyon gyorsan). Testi függőség esetén a szer megvonásakor (testi) elvonási tünetek lépnek fel, lelki függés pedig akkor áll fenn, ha az egyénnek olyan intenzív élményt jelent a szerhasználat, ami miatt újra és újra hozzá fog nyúlni, és egy idő után már magához a normális működés fenntartásához lesz szüksége a szerre. A testi függőség megszüntethető, súlyosságától függően akár orvosi és gyógyszeres segítségre is szükség van. A lelki függőség azonban makacs, gyógyszerrel nem kezelhető, és megszüntetéséhez hosszú terápiára van szükség. Ha megvan a megfelelő (önkéntes) motiváció a leszokásra, csoportos foglalkozások (pl. Anonim Alkoholista csoportok), és pszichológussegítségével végzett egyéni terápia segíthet feltárni a szerfogyasztáshoz kapcsolódó családi mintázatokat (pl. alkoholistaszülő a családban), a mögötte álló pszichés folyamatokat (pl. a szerfogyasztás lehet egy megoldatlan probléma látszatkezelése, kapcsolatteremtésre, gátlások oldására, szorongás leküzdésére való próbálkozás), illetve segíthet a leszokás után egy új életmód kialakításában, a problémák alternatív megoldásának megtalálásában, és a szermentesség fenntartásában.

Viselkedési függőségek

Dependencia nem csak kémiai szerek irányába alakulhat ki, hanem lehet az valamilyen tevékenység elvégzése irántivágy, egyre erősödő, legyőzhetetlen késztetés, melyben csak a cselekedet elvégzése csökkenti a feszültséget. Idetartozhat pl. a szerencsejáték-függőség, a TV- vagy internetfüggőség, a kényszeres vásárlás, vagy a munkamánia is, de ide érthetjük bármilyen más, a normális életvitelhez tartozó tevékenység túlzott, vagy kóros formában való megnyilvánulását.

Munkamánia (workaholism)

A munkamániás olyan ember, aki még szabadidejében is dolgozik, feladataiban túlvállalja magát, és soha nem képes kikapcsolódni, sőt, időpazarlásnak tekinti azt. Csak aludni jár haza és a munkát is hazaviszi. Fokozatosan elszigetelődik másoktól, mivel csak a munka okoz neki örömet, a baráti kapcsolatokat, a családját elhanyagolja. Másokkal szemben ingerült, türelmetlen lehet, minden és mindenki zavarja, ami elvonja a feladatától. A függőség kezdeti szakaszában a feladatok túlzott bevállalása, a szabadságok kihagyása, a túlórázás jellemző. Ezután a kapcsolatok elhanyagolása, folyamatos testi fáradtság, koncentráció- és memóriazavar jellemző, majd a végső szakaszban folytatódik a testi-lelkileépülés, jellemző lehet pl. a fejfájás, magas vérnyomás, hátfájás, depresszió. Az egyén aktivitása csökken, perfekcionizmusa nő, másokkal nem hajlandó a munkát megosztani, hiszen úgy gondolja, ő az egyetlen, aki jól el tudja azt végezni. És mégis, egyre elégedetlenebb lesz saját magával…A kezelés kulcsfontosságú ilyen esetekben, különben teljesen összeomolhat a családi élet, és a karrier is. A terápiát a prioritás-lista, a tulajdonságok és azok kimenetének analízise, a (saját) jutalmazás-büntetés rendszer átalakítása, a társas kapcsolatok hangsúlyozása, a hosszú távú célok megbeszélése és újraalkotása jelenti, valamint hasznos lehet családterápia alkalmazása is.

Szkizofrénia

A szkizofrénia, vagy “hasadásos elmezavar” lényegében az agy megbetegedése. Kiváltó okát nem ismerjük pontosan, de genetikai tényezők és idegrendszert érintő hatások nagy szerepet játszanak a kialakulásában. Az egyik legfontosabb tényező a kialakulásában az, hogy az agyban lévő egyik neurotranszmitter, a dopamin működése megváltozik. Tüneteit két csoportba soroljuk, pozitív és negatív tünetek (attól függően, hogy egy normál agyfunkció zavaráról vagy egyegészséges agyfunkció hiányos működéséről beszélünk). A leggyakoribb pozitív tünetek a hallucinációk, téveseszmék, gondolkodási rendellenességek (a gondolkodás logikája, így a beszéd is széteső, nehezen követhető), a leggyakoribb negatív tünetek pedig a fáradékonyság, csökkent kezdeményezőkészség és érdeklődés, tompább érzések, és visszahúzódás az emberi kapcsolatoktól. Több típusát különböztetjük meg, ettől függően a megjelenő tünetek is változhatnak. A betegséget a kezdeti stádiumban nehéz felismerni, a diagnózis felállítása a beteg viselkedésének megfigyelésével, valamint a beteggel és családtagjaival való beszélgetés alapján történik. A betegség kezdetén sokan nem ismerik fel, hogy betegek lennének, ezért aztán nem is fogadják el ezt a diagnózist, és más magyarázatot próbálnak találni